„Régen, leginkább abban hitt az ember, ami láthatatlan volt a számára. Mára viszont a civilizációs eszközök jóvoltából tömérdek dolog vált előtte láthatóvá, pazar tálalásban, minden percben. Az emberiség zöme roppant hálás ezért az ajándékért. Közben eszébe se jut, hogy épp a rengeteg látvány takarja még inkább azt, amit érdemes volna látni.”

– Csoóri Sándor

Te és én voltaképp egyek vagyunk. Együtt szenvedünk, együtt létezünk, és szüntelenül újrateremtjük egymást.

– Pierre Teilhard de Chardin

„Az igazi célunk az önismeretünkből ered. Az ember az önmegfigyelés révén felismeri, hogy nem emlékszik önmagára, és el kell érnie a tudatosságot, mert csak ott számíthat segítségre. A cél innentől az, hogy fölfedezzük, mit jelent számunkra az önmagunkra való emlékezés. Ekkor számíthatunk eredményekre. Kezdjük észrevenni, hogy mi tart alvásban minket, és közelebb kerülünk ahhoz, hogy valódi céljaink legyenek.”

– Maurice Nicoll

„Valaha az ember kapcsolatban volt magasabb központjaival, de álomba zuhant. Valaha az ember tudta, mit kell tennie, de most, jelenlegi alvó állapotában, csak közvetett módszerek maradtak számára. Az egyetlen lehetősége gondolkozásmódjának megváltoztatása. Ezért tanította Krisztus, hogy az első dolog mindig a ‘metanoia’ – ami nem ‘bűnbánatot’ jelent, hanem a gondolkozásmód megváltoztatását.”

– Maurice Nicoll

„Nektek megadatott, hogy megismerjétek a Mennyek Országa misztériumait, de nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, és bővelkedni fog; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Ezért beszélek hozzájuk példabeszédekben: mert néznek, de nem látnak, és hallgatnak, de nem hallják meg, és nem is értik meg.”

– Máté evangéliuma 13,11-13

„Isten Országa a tudatos emberiség köre. Azoknak a körét jelenti, akik túlnőttek az erőszakon, akiknek a tudása gyakorlati – vagyis akik akarják is azt, amit tudnak, és így meg is teszik azt – azokat jelenti, akik megértik egymást, mert közös nyelvet beszélnek. Mindenki tudja és érzi, hogy lennie kell egy helynek, valamilyen társaságnak, valamilyen személyeknek, akik képesek kölcsönös erőszak, kritika, ellenszenv és gyűlölködés nélkül élni.”

– Maurice Nicoll

„Az önmagunkon való munka első lépése megszabadítani magunkat saját magunktól. Ez a munka nem akar semmit sem hozzáadni az emberhez, hanem el akar venni belőle; és csak azt akarja elvenni, ami az ember igazi fejlődése szempontjából haszontalan.”

– Maurice Nicoll

„Jobban azonosulunk a negatív érzelmeinkkel, mint bármi mással. Úgy érezzük, mintha jogunk lenne negatívnak lenni, miközben én itt pont az ellenkezőjét tanítom önöknek: jogunk van hozzá, hogy ne legyünk negatívak!”

– P. D. Ouspensky

„Amikor úgy beszélünk valakivel, hogy bár a testünk ott marad, ahol volt, a tudatosságunk viszont a másik személlyel van együtt, az önemlékezés. Ha csak magunkra koncentrálunk, nem lehetünk tudatában más embereknek. De ha tudatában vagyunk más embereknek, az azt jelenti, hogy saját magunknak is tudatában vagyunk.
Ha a testünket szeretnénk megnézni, akkor csak egy részét látjuk, de az arcunkat soha. De ha tükröt használunk, akkor többet látunk a testünkből, és meglátjuk az arcunkat is. És ha tükrök kombinációját használjuk, akkor még a hátunkat is megláthatjuk. Hasonlóképp, ha közvetlenül akarjuk megfigyelni magunkat, akkor szinte semmit sem látunk, de valaki másra figyelünk oda, akkor magunkból is többet meglátunk, ahogyan ő visszatükrözi nekünk; amikor pedig sok embert figyelünk meg – és valóban észrevesszük őket – akkor valószínűleg nagyon jó képet kapunk saját magunkról is.”

– Rodney Collin

„Kérdés: Nem értem a létezés és a megértés közötti különbséget.
Ouspensky: Két különböző dologról van szó. A megértés a tudásból és a létezésből tevődik össze. Mi bennünk a korlátozó tényező? Kétségtelenül a létezésünk, ami a felfogóképességünket jelenti. Mi a megértés? A tudás egy darabkáját összekötjük a tudás egy másik darabkájával. Például, ha a létezés alapideáját veszik, látni fogják, hogy a megértés a létezéstől függ. Az ember különböző „én”-ekből, vagy „én”-ek csoportjaiból áll, amelyek között nincs kapcsolat. Milyen megértés lehetséges abban az esetben, ha az egyik „én” tud egy dolgot, a másik egy másikat, a harmadik pedig egy harmadikat, de ezek az „én”-ek sohasem találkoznak? Egyfelől úgy tűnhet, hogy az ember elegendő tudással rendelkezik, de mivel ezek az „én”-ek sohasem találkoznak, lehetetlen egyesíteni, amit külön-külön tudnak. Ez jellemzi a hétköznapi ember létezését, ami bizonyítja, hogy jelenlegi állapotában sohasem juthat el a megértéshez. A megértés mindig azt jelenti, hogy az ember a dolgokat az egészhez viszonyítja, viszont ha nem ismeri az egészet, akkor nem tud mihez viszonyítani.”

– P. D. Ouspensky

„Az a különös, hogy az emberek rendszerint nem ismerik a céljukat. Cél csak akkor fogalmazható meg, ha az ember már valamennyire ismeri a helyzetét, egyébként egyik célja sem lesz valóságos.

Tehát javaslom, hogy gondolkodjanak el a céljukról: hogyan vélekedtek róla korábban, hogyan írnák le, mit szerezhet meg az ember, és mit kell próbálnia megszerezni.

Olyan célokkal fölösleges törődniük, amelyekről tudják, hogy elérhetetlenek. Ha azonban egy megvalósítható célt fogalmaznak meg, akkor munkájuk tudatos, komoly lesz.

Az emberek eleinte rendszerint túlságosan elvont és távoli célokat tűznek ki.

A cél először olyan, mint amikor az ember éjjel egy sötét úton gyalogolva megpillant egy fényt a távolban. Ennek a fénynek az elérését tűzi ki célul, és annak az irányában indul tovább. Majd útközben, saját maga és az első fény között, meglát egy másik fényt, és megérti, hogy először a közelebbit kell elérnie,
így afelé gyalogol tovább. Bizonyos idő elteltével megpillant egy harmadikat, ismét saját maga és a fény között, amely felé éppen tart. Ez számtalanszor megismétlődik, míg végül észreveszi a hozzá legközelebb eső fényt, vagyis a célt, amit elérhet onnan, ahol van.
Tehát ne legyenek túl nagy céljaik, ne tekintsenek túl messzire, nézzenek közelebbre.
Nem kezdhetnek valamilyen távoli jövőért dolgozni.
A holnapért dolgozzanak.
Ma valamit rossznak találnak.
Miért? Mert a tegnap rossz volt.
Tehát ha dolgoznak azon, hogy a ma jó legyen, akkor a holnap jó lesz. És csak akkor emlékezhetnek arra, hogy mit tettek tegnap és mit tesznek ma, ha van céljuk – akkor tudni fogják, mi felel meg a céljuknak, és mi nem.”

–  P.D. Ouspensky