Kérdés: „Mit tegyünk, hogy jelen legyünk?”
Válasz: „A környezeted érdekesebbnek kell találnod a képzelődésnél.”

– Robert E. Burton

„Egyszer örömteli, máskor kellemetlen dolgok történnek velünk. Nem az teremt életet, hogy az ember elmerül bennük, hanem az, hogy ettől is, attól is elkülöníti magát. Az önemlékezés az egyetlen nem biológiai tevékenység a Földön.”

– Robert Earl Burton

„Ne kívánd, hogy az események úgy alakuljanak, ahogy te szeretnéd. Inkább a kívánságaidat szabd hozzá az események alakulásához, meglátod, nyugodt lesz életed folytatása.
Emlékezz arra, hogy színész vagy egy olyan drámában, amilyet a betanítója akar: ha rövidre szabja a szereped, rövid ideig, ha hosszúra, sokáig játszol. Ha a koldus szerepét osztja rád, azt is a természethez hűen alakítsd. Éppenúgy cselekedj, ha nyomorék, uralkodó vagy polgár szerepét osztja rád, mert a te kötelességed az, hogy a rádbízott szerepet szépen eljátszd; a szerep kiválasztása másra tartozik.”

– Epiktétosz

„Mit rózsának hívunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos.”

– William Shakespeare

„Ouspensky mondta, hogy az ember magától nem ismerheti fel helyzetét, ezért el kell magyarázni neki. Vezetőre van szüksége, hogy megértse, mi az élet rejtett értelme a Földön: az önemlékezés kitartó gyakorlásával létre kell hoznia a lelkét.
Azt is mondta, hogy megtalálta a gépiesség falának gyenge pontját, a gépezet Achilles-sarkát. A szisztéma fő gondolata az önemlékezés, egy idea, amit a nyugati pszichológia teljesen figyelmen kívül hagyott. Az egész nyugati kultúrán belül csak az irodalomban találunk leírást arról, hogy az ember elér a jelenlétbe.

Az önemlékezés egyik legjobb módszere: eltávolítani azt, ami nem önemlékezés. Paradox módon az embernek emlékeznie kell magára, hogy ezt megtegye. Ne keressetek egyetlen meghatározást az önemlékezésre, mert sok dolgot jelent. A századok során különböző gyönyörű neveket kapott.”

– Robert Earl Burton

„Kérdés: Amikor próbálok emlékezni önmagamra, nem tudok gondolkodni, vagy bármit is csinálni.
Ouspensky: Igen, ez megmutatja, hogy milyen nehéz az önemlékezés. Kezdetben, az első próbálkozások alkalmával, gyakorlatilag az összes mentális energiájukat felemészti, ezért semmi sem marad. De ez nem jelenti azt, hogy mindig így lesz. Ez még nem igazi önemlékezés, csak tanulják, hogyan kell. Később majd meglátják, hogy gondolkodás nélkül is létezhet tudatosság, hogy a tudatosság nem gondolkodás, hanem valami más. A gondolkodást arra használják, hogy beindítsa a folyamatot, ami aztán ebbe az irányba kezd elmozdulni, és végül tudatossá válnak a gondolat segítsége nélkül. Ezután arról gondolkodhatnak, amiről szeretnének. Eleinte azonban mindenképpen a mentális energiát kell használniuk, mert, a mozdulatokon kívül, csak ezt tudják irányítani. De mivel kerékpározással vagy futással nem válhatnak tudatossá, kezdetben a gondolkodási energiára van szükségük. Ez nem lesz mindig így – kinyitnak egy ajtót.”

– P. D. Ouspensky

„Legtöbben azt hiszik, nincs idejük jelen lenni; azt gondolják, hogy ez csak különleges körülmények között lehetséges. Légy ott, ahol vagy, és ne engedd, hogy a múlt áthassa a jelent. A múlt csak egy szó, a jelen pedig a mozgásban levő valóság. A múltat csak a jelen által hagyhatod el, és a jelenben a jövőért dolgozol. Mindig most van dolgunk. Nincs hová mennünk, csak a jelenbe, mivel minden út az élő pillanatba vezet.

Könyörtelenül összpontosíts a jelenre, annyira, amennyire csak tudsz. Légy hálás, ha minden nap sikerül néhány másodpercre vagy pillanatra. Nem kell, hogy a jelen több vagy más legyen, mint ami. Ahogy öregszünk, el kell határolni magunkat attól, hogy időnként nem vagyunk képesek jelen lenni. A jelenlét egyik legjobb módszere elhatárolódni a csalódottságtól, ami abból fakad, hogy nem voltunk jelen.

„Az embernek olyannak kellene lennie, mint egy üreges bambusznád, hogy a lét át tudjon hatolni rajta. Olyannak kellene lennie, mint egy puha, szivacsos rongy, hogy lényének nyitott ajtóin és ablakain át a létezés akadálytalanul át tudjon hatolni – úgy, hogy senkit ne találjon odabenn. A szelek fújnak: lényed egyik ablakán be, a másikon ki. Odabenn pedig senki sincs. Ez az üresség a lehető legtökéletesebb boldogság.”

– G. I. Gurdjieff

Kuneyoshi: Összetett ember

„Az embernek nincs egyetlen „én”-je; hanem száz és ezer külön kicsi „én”-je van, melyek közül a legtöbben még csak nem is tudnak egymásról.”

 – G. I. Gurdjieff

„Folytassák a megfigyelést, és azt fogják találni, hogy van egy helyen önökben, ahol elcsendesülnek, nyugodtak és semmi sem tudja megzavarni önöket – csak éppen nehéz az oda vezető utat megtalálni. De ha többször is megteszik, akkor emlékezni fognak néhány lépésre, és ugyanazokat a lépéseket követve ismét megtalálhatják azt a helyet. Ez a csendes hely nem hasonlat; – ez nagyon is valóságos dolog.”

– P. D. Ouspensky