„Merülj el magadban és a lelkedben, és föl fogod fedezni a létrafokokat, amelyeken fölemelkedhetsz.”

– Filokália

„Nincs nagyobb csoda a jelenlétnél. Mindennek ez a kezdete és vége nincs soha.

Mit jelent az önemlékezés fogalma? Azt jelenti: alvó önvalód emlékszik, hogy ébren legyen.

Minden vég illúzió, mert a jelen örökkévaló. Jelen lenni ott, ahol éppen vagy – ez az ember életének egyszerű története.

Minden egyes észrevétlen pillanat maga az életünk; ahogy itt ülünk, és próbálunk jelen lenni.

Nehéz jelen lenni, mégis életünk során minden bizonytalan a jelent kivéve. A jövőbe tekintünk azt gondolva, hogy többet tartogat, mint a jelen. Az ember a megfoghatatlan jövőt hajszolja vagy a múltban időzik, és elmegy a jelen mellett. Amit akarnunk kell, az a jelen, ám a gépezet mindent akar, csak azt nem. Újra és újra vissza kell szereznünk – ennek kellene szentelnünk az életünket.

Nem lehetsz jelen az út végén, ha nem vagy jelen útközben.”

– Robert Earl Burton

„Az önemlékezés nem fogható semmihez sem; ez volt és ez lesz mindig is a legnagyobb csoda a világon, az egyetlen tudatos csoda.”

– Robert Earl Burton

„Amikor az ember kezdi látni, hogy egyszerre csak néhány másodperces önemlékezésre képes, az jelentéktelennek tűnik, de meg kell értenie: pontosan azért olyan nehéz, mert ez egy új állapot kezdete, kulcs egy új világhoz. Ha könnyű lenne, és gyorsabban jönnének az eredmények, nem lehetne ekkora jelentősége.”

– Rodney Collin

A tudatosság körének kitágulása áldás lenne mindannyiunk számára. És ezt nem is lehetetlen elérni – feltéve, hogy intelligens módon próbáljuk meglátni, ami ezt akadályozza. Mit tegyünk akkor a másik oldallal – az ellentétes oldalunkkal, amit mostani tudatosságunk nem akar elfogadni?

Ha nem látjuk meg magunkban, meglátjuk másokban; amit önmagunkban nem fogadunk el, azt másokra vetítjük rá. Mindig mások a hibások, mások rosszak, nem mi, mások az elviselhetetlenek, mások az igazságtalanok, mások a kellemetlenek, mások a rossz modorúak – és soha nem mi… Ez a belátásra való képtelenség pedig egy nagyon bizarr világlátást eredményez. Csak ha kikerülnénk belőle, akkor vennénk észre, mennyire bizarr módon látjuk a világot. De mi inkább választjuk a képzelődést és az ezzel járó különféle gyötrelmeket.

Ahol az azonosulásaink vannak, ott működik a kivetítés; ahol pedig működik a kivetítés, amögött egyoldalú tudatosság van; és senki sem válhat addig kiegyensúlyozottá, amíg egyoldalúságban él.

– Maurice Nicoll

„Van még egy módja az önmagunkkal szembeni tudatosság növelésének, ami különösen alkalmas meggyengíteni magunkban azt a megmozdíthatatlan dolgot, amit olyan szívesen nevezünk a saját akaratunknak, egyéniségünknek, határozottságunknak vagy éppen annak, hogy mi ‘ilyenek vagyunk’, és így tovább. Ez a módszer pedig abban áll, hogy próbáljuk elképzelni a saját véleményünkkel ellentétes nézőpontot. Ez nem azt jelenti, hogy el kéne vetnünk a véleményünket, hanem csak annyit, hogy vegyük figyelembe az ellentétes nézetet is. Ez a gyakorlat először is azt követeli meg, hogy jól meg kell vizsgálni a saját nézőpontunkat; másodszor pedig, hogy teljesen őszintén hozzuk létre az ellentétét. A szokásos tudatosságunk egyoldalúsága miatt megrekedt energia nem áramolhat az ellentétes oldal felé, ami így kimarad a tudatosság köréből. Tudatosságunk szokásos köre ezért korlátozott. És néhol beszűkült, néha akár nevetségesen is, és ez a beszűkültség különösen is összefügg azzal a bizonyos mozdíthatatlan tulajdonsággal bennünk. Ha az ellentéteket őszintén és gondosan tudatosítjuk, akkor a tudatosság köre nagy mértékben kitágul, és számos kellemetlen jellemvonásunk meggyengül. Egyoldalúságunkat, ami túlérzékeny reakcióinkat és önmagunk túlbecsülését okozza, felválthatja egy szélesebb, teljesebb tudatosság. Nem kell többé ragaszkodnunk ahhoz, hogy mindig igazunk legyen, és nem kell összetörnünk, ha tévedünk. Kevésbé leszünk ingerlékenyek. Elkezdünk kiszabadulni önmagunk börtönéből, melynek rácsait és falait egyoldalúságunk képezi.”

– Maurice Nicoll

„Az ember lelke közönségesen alszik, és a lélek felébresztése a legnehezebb feladat, amit az ember maga elé tűzhet – ahhoz hasonlítható ez, mintha egy szobrot próbálnánk élőlénnyé változtatni.”

– Rodney Collin

„Hatalmas az a rész, amit a nők eljátszanak, és hogy helyesen játsszák el, szabaddá és magabiztossá kell válniuk. Természetesen a szabadságot nem politikai vagy társadalmi értelemben használom. Meg kell tanulniuk igazán őszintének és biztosnak lenni önmaguk legmélyén. Munkájuk mindig az, hogy visszatérítsék a férfiakat ahhoz, ami igazabb, egyszerűbb és valódibb. De hogy meg tudják tenni, meg kell találniuk ezt nagyon-nagyon mélyen önmagukban. Meg kell szabadítaniuk a férfiakat minden kérkedéstől, hiúságtól és mesterkéltségtől, ami együtt jár azok építő, fejlesztő szerepével. Ehhez az élő lelket kell önmagukban megtalálniuk.”

– Rodney Collin

„Az a baj a világgal, hogy a férfiak nem férfiak, és a nők nem nők. A nőknek meg kell tanulniuk nőknek lenni, a férfiaknak meg kell tanulniuk férfiaknak lenni.”

– G. I. Gurdjieff

„Ha az emberek nem fejezik ki a legmélyebb kétségeiket és nem beszélnek őszintén, akkor senki sem segíthet rajtuk. Menekülési vágyukat azzá az őszinte vággyá kell alakítaniuk, hogy túljussanak az akadályaikon. Különben a kétségeikhez fognak ragaszkodni a kétségektől való megszabadulás helyett.”

– Rodney Collin