„Az igazi szépség rejtett dolog. A láthatatlan világban kell keresned. Ha lehullana a fátyol, mely elrejti szemeink elől a titkokat, nem is lenne a világon más. A látható alakok a semmiben tűnnének el.”

– Feríd Ed-Dín Attár

„Ahhoz, hogy valódi ihletet kapjunk, meg kell tisztítani gondolatainkat.”

– Rodney Collin

„Egyetlen dolog van ezen a világon, amit sohasem szabad elmulasztanod. Ha minden egyebet elfelejtesz, de ezt nem, akkor nincs miért aggódnod. Ám ha minden másra emlékszel, de erről elfelejtkezel, akkor semmit sem vittél végbe az életedben.
Olyan ez, mintha a király egy feladattal elküldött volna téged egy távoli országba, s te száz más munkát elvégzel ott, csak éppen azt nem, amiért küldettél. Az emberek tehát azért jöttek erre a világra, hogy egy bizonyos munkát elvégezzenek. Ez a munka a cél, és mindegyik munka az adott emberre szabott. Ha nem végeznéd el, az olyan lenne, mintha egy felbecsülhetetlen értékű indiai karddal rothadó húst szeletelnél. Mintha egy aranyedényt arra használnál, hogy fehérrépát főzz benne, noha az edény egyetlen darabkájából száz főzésre alkalmas lábost vehetnél. Mintha a legnemesebben edzett késed a falba szúrnád, hogy mindenfélét ráaggass.
Te azt mondod erre: „De hát vedd észre, hogy legalább használom a tőrt! Nem hever haszontalanul.” Ugye milyen nevetségesen hangzik ez? Egy garasért vehetnél egy vasszeget, hogy ezt a feladatot elvégezze. Te azt válaszolod: „De én az erőmet nemes vállalkozásokra fordítom! Jogtudományt és filozófiát, logikát és csillagászatot, gyógyászatot és egyéb fontos dolgokat tanulok!” Ám fontold meg, miért teszed mindezt! Hiszen ezek belőled erednek.
Emlékezz lényed gyökerére, urad jelenlétére. Add az életedet annak, aki már birtokolja a lélegzeteidet és a pillanataidat. Ha nem teszel így, hasonló leszel ahhoz az emberhez, aki fog egy értékes tőrt, majd a konyhájának falába veri, hogy arra akassza a lopótököt. Elfecsérled az értékes lelkesedést, és balga módon tudomást sem veszel méltóságodról és életed céljáról.”

– Jalāl ad-Dīn Rūmī

„Az ember alapvető abnormalitása vagy őrültsége az esszenciája és a személyisége közötti különbségben van. Minél inkább tudatában van az ember annak, hogy kicsoda is ő, annál inkább megközelíti a bölcsességet. És minél inkább eltávolodik képzelődése attól, ami ő valójában, annál őrültebbé válik. Képzeljünk csak el testileg teljesen egészséges szamarakat, akik lovaknak képzelik magukat, és tökéletesen egészséges lovakat, akik szamaraknak képzelik magukat. És ez a modern pszichológia területe.”

„Az ember benyomásokkal is táplálkozik. Ám hosszú emésztési folyamatnak kell végbemennie benne, mire ezt a tapasztalatot megérti és elsajátítja addig a pontig, hogy az ténylegesen megváltoztatja fizikai esszenciáját. A tapasztalatoknak ez a megemésztése a személyiségben és a személyiségen keresztül történik. És éppúgy, mint az étel esetében az emésztés folyamata során, a tapasztalat vagy megértés is, ami még csak a személyiségben van meg, bármikor elveszíthető. Csak miután kitartással és ismétléssel részévé vált az esszenciájának, akkor vált elidegeníthetetlenül az ember sajátjává. A személyiség a benyomások megemésztésének a szerve.”

– Rodney Collin

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, amely Istentől származik.”

– Máté evangéliuma 4,4

Tudni azt jelenti, ismerni az egészet. Ha az ember valaminek csak egy részét ismeri, akkor semmit sem tud. Nem nehéz mindent tudni, mert ehhez nagyon kevés tudás szükséges. De ennek a kevésnek a megismeréséhez meglehetősen sokat kell tudni. Tehát ezzel a „meglehetősen sok”-kal kell kezdenünk azért, hogy eljuthassunk ahhoz a „nagyon kevés”-hez, ami az egész megismeréséhez szükséges.

– P. D. Ouspensky

„Isten lesz emberré, születvén belőlem,
Ha anyjának választ, s elfogadja tőlem.
Gyermekemmé válik, ha lelkem Mária,
Testem istálló, s szívemben kell laknia.
Gyolcs: istenfélelem, pólya: új igazság,
Örvendő angyalok: szép érzés, szabadság.
Villám a tisztaság, s szűz értelmed itt lent:
Fényénél, mint pásztor, megleli az Istent.”

– Angelus Silesius

„Szülessen bár Krisztus ezerszer Bethlehemben,
– ha benned nem, mégis elvesztél.”

– Angelus Silesius

„Vasalhatsz bár ezer bilincsbe szorosan: szabad vagyok, szabad szárnyalni magasan.”

– Angelus Silesius

Ember, amit szeretsz, azzá lesz változásod,
Istenné, ha hiszed, s földdé, ha azt imádod.

– Angelus Silesius