„Most már nagyon világosan látom, hogy nemcsak meg kell adni az embereknek azt, amit kérnek tőlünk, hanem ugyanakkor nem szabad nekik megadni azt, amit nem kérnek tőlünk, és nem szabad adni, amíg nem kérték tőlünk. Ha mégis próbálunk nekik adni, az eredmények sokkal rosszabbak lesznek, mint a várakozásaink.

Erre két egymást kiegészítő törvény érvényes. Először is, amit valaki őszintén kér tőled, azt add meg neki, ha tudod. Másodszor, csak azt adhatod, amit kérnek, és amikor kérik tőled. Bármely próbálkozás ennek a törvénynek a megkerülésére csak rossz eredményeket hozhat. Ezért föl kell tennem a kérdést: ‘Mit szeretnél tudni?’ És erre neked kell rájönnöd. Mert egyedül te vagy képes válaszolni erre a kérdésre, és ha valaki helyetted szeretne válaszolni, attól menekülj, amilyen gyorsan csak tudsz!”

– Rodney Collin

„Saját érzéseinket és gondolatainkat másokra erőltetni teljesen hibás hozzáállás. Az egyetlen helyes hozzáállás másokhoz az, ha segítünk nekik világra hozni az ő igazi és legmélyebb céljukat és megértésüket.”

– Rodney Collin

„Míg némelyeket rabszolgává tesz mások állandó hibáztatása, vannak olyanok is, akiket ugyanúgy rabszolgává tesz önmaguk állandó hibáztatása. A kettő ugyanaz. A szabadság abban áll, hogy valaki képes-e magát részrehajlás nélkül látni, akárcsak egy érdekes idegent, anélkül, hogy érdemek vagy hiányosságok után kutatna.”

– Rodney Collin

„Ami azt illeti, hogy az egészséges vérkeringés az egészség feltétele: teljesen világos, hogy a megfelelő vérkeringés egészséget és új lehetőségeket biztosít az egész szervezet számára. Ahol elzáródás keletkezik, ott betegség üti föl a fejét. Úgy vélem, ez minden szinten igaz, nyilvánvaló módon pedig a testben.

De ugyanúgy igaz az ember életére nézve, ahol az emlékezet az, ami kering. Azok a részek vagy események az életünkben, amikre nem akarunk emlékezni, üszkösödni kezdenek, és mérgük eljuthat egészen a jelenig, mindenféle félelmek és előítéletek formájában.
Másrészt viszont, ha teljességében vissza tudunk emlékezni a múltra, akkor amit most értünk és remélünk, vissza tud áramolni emlékeinkbe, meggyógyítva azokat, és megváltoztatva természetüket.

Ugyanezt látjuk érvényesnek egy csoportban. Amikor a gondolatok és érzések szabadon és bizalommal áramlanak mindenki között a csoportban, akkor egészség és élet van jelen. Mikor akadály keletkezik és valakik félreértik egymást és nem figyelnek oda egymásra, akkor szintén mérgek keletkeznek, így az előítéletet fel kell oldani, a vitát pedig el kell simítani, hogy a vérkeringés és csoport ismét egészséges lehessen.”

– Rodney Collin

„Gyakran elmélkedj róla, hogy a meglevő és keletkező dolgok milyen gyorsan sodródnak és tűnnek el. Az anyag szakadatlanul áramló folyó; a természet tevékenysége folytonos változásban nyilvánul meg, a végső ok ezer meg ezer fordulat szövevényében bujkál. Szinte semmi állandó nincs, s lábunknál tátong a múlt és jövő feneketlen, mindent fölfaló mélysége. Hogyne volna hát esztelen, aki ilyen körülmények között felfuvalkodik, vagy szorong, vagy jajgat, mintha valami akár egy ideig, akár tartósabban kellemetlenséget okozhatna.”

– Marcus Aurelius

„Minél többet tudnak önmagukról, annál jobban ismerik a létezésüket. Ha önmagukat nem ismerik, akkor a létezésüket sem. És ha a létezés ugyanazon szintjén maradnak, akkor nem növelhetik a tudásukat.
Ne a lehetetlennel kezdjenek, hanem azzal, ami lehetséges: az első lépéssel.
Próbáljanak tenni egy keveset, és az eredmények választ adnak a kérdéseikre.
Mindig van egy határ. Csak annyit tehetnek, amennyire képesek.
Ha túl sokkal próbálkoznak, semmit sem fognak tenni. Ám lassacskán majd megértik, hogy helyes gondolkodásra, megfelelő hozzáállásokra van szükség. Ezeknek a kialakítása nem fog menni az egyik pillanatról a másikra, mert az emberek nagyon régóta állnak a negatív érzelmek, a negatív képzelődés, a hazudozás, az azonosulás és ehhez hasonló dolgok hatalmában. De ezek apránként el fognak tűnni.
Egyszerre nem tudnak mindent megváltoztatni.
Mindig a következő lépésre kell gondolniuk – csak egyetlen lépésre. Mit jelent a következő lépés? Azt, hogy a mostaninál kicsivel összeszedettebbek vagyunk. Amikor ezt megértjük, az azt jelenti, hogy még összeszedettebbek vagyunk – de nem teljesen, nem véglegesen…
Ha folytatják a megfigyelést, meg fogják találni azt a helyet önmagukban, ahol lecsendesednek, megnyugodnak és semmi sem hozhatja ki önöket a sodrukból, semmi sem zavaró többé – egy kicsit nehéz erre a helyre odatalálni.
Ha kitartóak és többször eljutnak erre a helyre, emlékezni fognak néhány lépésre, hogyan induljanak el, és azokat a lépéseket követve, újra eljuthatnak abba az állapotba.
Egyetlen megtapasztalást követően nem lesznek képesek azonnal eljutni ugyan abba az állapotba rögtön, mert nem fognak emlékezni arra, hogyan jutottak el.
Ez a csendes állapot nem egy metafora – nagyon is valóságos dolog.”

– P. D. Ouspensky

„Egy másik hasznavehetetlen funkciónk a beszéd, túl sokat beszélünk. Csak beszélünk, beszélünk és beszélünk anélkül, hogy észrevennénk. Rendszerint azt gondoljuk, hogy nagyon keveset beszélünk, túl keveset, és főként azok gondolják így, akik a legtöbb időt töltik a beszéddel. Nagyon hasznos, ha ezt megfigyelik, mert akkor látni fogják, mivel telnek a napjaik, milyen sok gépies dolgot mondanak bizonyos feltételek mellett, milyen sok más gépies dolgot más feltételek mellett.
Vagy azon kapják magukat, hogy azért beszélnek folyamatosan, mert örömet okoz, vagy mert kitölti az idejüket. Meg kell figyelniük a felesleges beszédet, és legalább egy részét meg kell állítaniuk. Valójában a beszéd, a képzelődés, a hazudozás és a negatív érzelmek kifejezése adják legfőbb (gépies) funkcióinkat.”

– P. D. Ouspensky

„Az önmegfigyelés legelejétől fogva tanácsos megpróbálkoznunk néhány olyan funkciónk megállításával, amelyek nemcsak hogy hasznavehetetlenek, de határozottan károsak. Például miközben megfigyelik önmagukat, különösen az érzelmi funkcióikat, amennyire csak lehetséges, próbálják megállítani a negatív érzelmek kifejezését. Sokak élete gyakorlatilag abból áll, hogy negatív érzelmeket fejeznek ki minden lehetséges pillanatban, bármilyen körülmények között, ha alkalmas, ha nem, mindig mindenben találnak valami rosszat. Az l-es, 2-es és 3-as számú ember legfőbb sajátossága, hogy az összes negatív érzelmét azonnal kifejezi. Ha tesz ez ellen egy erőfeszítést, akkor az anyagot szolgáltat az önmegfigyelésre, és teljesen más szemszögből láthatja magát. Ha pedig komoly erőfeszítéseket tesz ebbe az irányba, akkor nagyon hamar nem lesz kétsége afelől, hogy nincs akarata, mert a negatív érzelmek kifejezésének megállítása nagyon nehéz, ugyanakkor elengedhetetlen.”

– P. D. Ouspensky

Benezzo Gozzoli: Imádkozó angyalok (freskó részlet)

„Kérdezze meg mindenki önmagát egyszerűen és nyíltan, hogy vajon képes-e szeretni minden embert? – Ha ivott egy csésze kávét, akkor képes, ha nem, akkor nem képes… Hogy hívható ez kereszténységnek?

Régen nem hívtak mindenkit megkülönböztetés nélkül kereszténynek. Ugyanannak a családnak egyes tagjait keresztényeknek hívták, másokat keresztény jelöltnek, másokat pedig ‘még nem keresztény’-nek. Így ugyanabban a családban lehettek olyanok, akik az első, a második vagy a harmadik kategóriába tartoztak.

„A „ha” szó azt jelenti, hogy már képzelődnek. Mindegyik képzelődés úgy kezdődik, hogy „ha”.
Próbáljanak e nélkül gondolkodni.
Igen, az alvás felismerése a lényeg. Találniuk kell olyan módszereket, amikkel felébredhetnek, de még ezelőtt fel kell ismerniük, mit jelent az alvás. Hasonlítsák össze az alvást és a felébredést. A munka összes ideája az alvás ideájával és a felébredés lehetőségével kezdődik.
Az összes többi, azok, amelyekkel az életben találkozunk, lehet, hogy okosan kigondoltak és alaposan kidolgozottak, de mégis csak alvó emberek elképzelései. Annyira hozzászoktunk ezekhez a képzelt ideákhoz, amelyek sehová sem vezetnek, hogy némi idő után velük egy szinten vesszük a szisztéma ideáit.
Hasznos, ha úgy tekintenek minden egyes itt eltöltött napra, mint ha az utolsó lenne. Nem tudjuk, mit tartogat számunkra a holnap, erről azonban meg szoktunk feledkezni.
Ha ezt belátják, akkor az érzelmi hozzáállásuk magától fog erősödni, és képesek lesznek arról gondolkodni, ami igazán lényeges.
Próbáljanak elgondolkodni a dolgok viszonylagos fontosságán. Nagyon lényeges, hogy megértsék, miként közelíthetik meg ezt a problémát. Összehasonlítási alap nélkül hogyan is vehetnék fontolóra valaminek a fontosságát? Össze kell hasonlítaniuk különböző dolgokat. Próbálják meg összevetni a munka ideáit és elveit az életbéli dolgokkal.”

– P.D. Ouspensky