A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte, amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.
Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.
– Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;
– A második elméjében megzavarodott;
– A harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.
– Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.
A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.
A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.
A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja, és önmagának tartja meg, és nem ad belőle másnak…
A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.
Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle…
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg.
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik…

„Az akadályok nagyon hasznosak az ember számára; ha nem léteznének, akkor szándékosan létre kellene őket hozni, mert az ember csak az akadályok leküzdése árán fejleszti azokat a képességeit, amelyekre szüksége van.”
– G. I. Gurdjieff

„Maga az önmegfigyelés is már bizonyos változásokat eredményez az ember belső folyamataiban…Az önmegfigyelés által az ember voltaképpen fénysugarat vet belső folyamataira, amelyek eddig teljes sötétségben folytak. És ennek a fénynek a befolyására maguk a folyamatok is elkezdenek megváltozni.”
– G. I. Gurdjieff

https://kaptar.nemeskeri.hu/2017/01/24/3713/

„A munka abban a percben kezdődik, amikor az ember két embert kezd saját magán belül érezni. Az egyik az, akit „én”-nek nevez, és akit mások „Ouspensky”-nek hívnak… A másik ember az, aki ő valójában, az igazi Én, aki élete során csak rövid pillanatokra jelenik meg, és aki csak nagyon hosszadalmas munka után képes erőssé és állandóvá válni.”
–  P. D. Ouspensky

https://kaptar.nemeskeri.hu/2017/01/24/3708/

„Abban a pillanatban, amikor az ember fölébred és kinyitja a szemét, mindazok az erők, amelyek alvásban tartották, tízszeres erővel kezdenek hatni rá, amitől azonnal visszaesik az alvásba, nagyon gyakran azt álmodva, hogy ő most ébren van.”
– G. I. Gurdjieff

https://kaptar.nemeskeri.hu/2017/01/24/3706/

„Meg kell érteniük, hogy a külső dolgok számítanak a legkevésbé. A belső dolgok a fontosak, a belső háború.”
–P. D. Ouspensky

https://kaptar.nemeskeri.hu/2017/01/24/3704/

„Önmagukat megfigyelve, különösen az érzelmi központot figyelve, próbáljanak meg minél kevesebb negativitást kifejezni. A legtöbb ember élete gyakorlatilag ebből áll: minden adandó alkalommal minden pillanatban negativitást fejeznek ki, akár odaillő vagy nem. Mindenben tudnak valami hibát találni… Ha ebben az irányban komoly erőfeszitést tesznek, hamarosan meggyőződhetnek róla, hogy a legnehezebb dolog a negatív érzések nem kifejezése.”
– P. D. Ouspensky

https://kaptar.nemeskeri.hu/2017/01/24/3702/

„Az embernek a képzelődést kell feladnia. A valóságos dolgok nem akadályai a felébredésnek. Azok tartanak minket alvásban, amiket a képzeletünk szült, és ezeket kell fel­ adnunk.”
– P. D. Ouspensky

„Az ember képtelensége az önemlékezésre létének egyik legjellegzetesebb vonása és viselkedésének igazi oka. Ez az önemlékezésre való képtelenség sokféleképpen nyilvánul meg. Az ember nem emlékszik döntéseire, nem emlékszik ígéreteire, amiket magának tett, nem emlékszik, mit mondott vagy érzett egy hónappal, egy héttel, egy nappal, vagy egy órával ezelőtt. Belekezd valami munkába és egy idő után elfelejti miért kezdte el.”
– P. D. Ouspensky