Ha kicsit távolabbról nézünk a saját szenvedésünkre, máris könnyebb elviselni. Amíg egyedinek és különlegesnek érezzük a problémáinkat, könnyen beleragadunk. A tágasabb tudatosság terében viszont a feszültségek jobban szétoszlanak. Észrevesszük, hogy nem vagyunk egyedül, a szenvedésünk egyáltalán nem speciális. Megértjük, hogy a többi embert ugyanezek a problémák gyötrik. Ha idáig eljutunk, megtettük az első lépést a Buddha útján: megértettük a szenvedés egyetemességét. Ebből kifejlődhet egy igazi együttérzés, és a szenvedésünk értelmet nyer, a szellemi út támasztékává válik.

– Pressing Lajos Lílávadzsra: Tanítások a tudat természetéről