Zsidók Jeruzsálemben, 1895

Egy öreg haszid rabbi egyszer megkérdezte tanítványait: honnan tudják, hogy véget ért az éjszaka és elkezdődött a nappal (bizonyos szent imákat a nap kezdetén kell elmondani).
Az egyik tanítvány ezt mondta:
– Talán akkor ér véget az éjszaka, amikor, ha látunk egy állatot a távolban, meg tudjuk mondani, hogy kutya-e vagy bárány.
– Nem – felelte a rabbi.
– Esetleg akkor, amikor már látjuk a vonalakat a tenyerünkben?
– Vagy amikor látunk a távolban egy fát, és tudjuk, hogy füge vagy körtefa-e?
– Nem – felelte a rabbi ismét.
– Akkor hát mikor van vége az éjszakának? – kérdezték tanítványai.
– Amikor ránézel a másik ember arcára, és látod, hogy a testvéred. Amíg ez nem történik meg, addig éjszaka van.

A szívből nő ki a világfa, mely a felsőbb világ felé vezet.

– Jankovics Marcel

Selvarajan Yesudian

Az örökkévalóság szólít!
Az élet egy álom,
mely tegnap kezdődött,
s holnap véget ér.
Kelj fel! Ébredj!
Ne aludj tovább!”

– Selvarajan Yesudian

Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből.
Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.

– Hamvas Béla

„Néha, amikor az ember rossz állapotban van és hiába próbál kijönni belőle, akkor tudatosan passzív lehet erre [a rossz állapotra] anélkül, hogy negatív lenne és teljesen azonosulna vele és ápolja a belső bizonyosságot hogy ez [a rossz állapot] el fog múlni, feltéve, hogy az ember nem hagyja a negatív képzelődést működni és nem járul hozzá a [negatív képzelődés] jelenlétéhez. Ez az önemlékezés egy formája, mintha az embernek csak várnia kellene és tudná, hogy ezt kell tennie; mert most szakad az eső és jelenleg nem lehet kimenni és mégis, az ember bizonyos abban, hogy ki fog derülni az ég.”

– Maurice Nicoll